A második világháború a XX. századi történet egyik legpusztítóbb eseménye volt, amely már nem csak egy-egy ország vagy terület elfoglalását tűzte ki célul, hanem sok esetben egyes kultúrák teljes megsemmisítését is.
Jól ismertek a tengelyhatalmak – Németország, Japán vagy éppen Magyarország – szisztematikus pusztító hadjáratai, de természetesen a folyamatos életveszélyben élő katonák is öntevékenyen végrehajthattak szörnyűségeket. Ezek a kegyetlenkedések minden oldalon előfordulhattak, a több éves háború bárki idegeit felőrölhette vagy éppen előhozhatta deviáns viselkedését. A szovjet Vörös Hadsereg katonái hírhedtek voltak fegyelmezetlenségükről és a megszállt országok lakosai ellen elkövetett kegyetlenségekről. De vajon mennyi ténylegesen igaz mindebből?
Megerősített óvóhelyek a vári barlangrendszerben, az 1940-es években.
A Sziklakórház I. számú kórterme az 1944-es nyitóünnepségen.
Friedrich Born, a Nemzetközi Vöröskereszt magyarországi delegáltja a II. világháború idején. Jelenlétével védte a Sziklakórház semlegességét.
Szovjet lángszórós katona a II. világháború végén.
Korabeli dokumentum részlet, amely említi a Sziklakórház július 1-i zárását és annak sértetlenségét.
