Karácsony a Sziklakórházban

Háborús időkben a karácsony mindig szomorú – különösen igaz volt ez 1944 decemberére. A szovjet hadsereg ostromgyűrűje Szenteste napján zárult be Budapest körül, ekkor vette kezdetét a főváros ostroma. Steinert Ágota, aki négyéves volt ekkor, így emlékezett erre a napra:

„Bementünk a pincébe, ahol vérmérséklete szerint ki imádkozott, ki káromkodott, ki őrjöngött, ki csendben volt. Valami elképesztő és elképzelhetetlen dolog történt meg. Minthogyha megindult volna a föld, és ránk akartak volna omlani a falak. Remegett az egész ház, és valami süvítés meg furcsa zajok, zörejek meg robbanások voltak”

Családjával együtt ők karácsony másnapján költöztek le a Sziklakórházba.

Steinert Ágota és testvére Karácsonykor.

Benkő Janka kórházi igazolása.

Karácsonyi installáció a Sziklakórház Múzeumban 2007-ben.

Feljárat Dr. Kovács István irodájába.

Embermentők a Várnegyedben

A Holokauszt nem csak a XX. századnak, de az emberi történelemnek is az egyik legkegyetlenebb eseménye. Európa szerte közel 6 millió zsidó származású – vagy annak minősített – személy esett áldozatul, mindent összevetve pedig több mind 15 millióan hunytak el az üldözések következtében. Nem csak a náci Németországban történt ez, hanem az általa megszállt országokban és szövetségeseinél is, így Magyarországon is.

Szerencsére azonban nem mindenki szolgálta ki az üldözőket, sokan inkább az üldözötteket segítették. Hazánkban talán Raoul Wallenberg vált a leghíresebbé, azonban sokan mások is kivették a részüket a mentésből. Míg egyesek százaknak, mások csupán egy-két embernek tudtak segíteni. Azonban ezek a személyek mind hősök, akik mindenüket kockára tették – és néha az életüket is adták – hogy másokat megmenthessenek.

Friedrich Born, a Nemzetközi Vöröskereszt magyarországi delegáltja 1944-45-ben.

Vöröskeresztes védlevél egy Sziklakórházban dolgozó orvos számára.

Dr. Mester Endre, A Sziklakórház egyik zsidó származású munkaszolgálatos orvosa.

Dr. Mester Endre nyilatkozata, a Sziklakórházban munkaszolgálatosokat védő dr. Kovács Istvánról.

A Vérmező a második világháború idején

A Várnegyed ostromához kapcsolódó helyszínek közül ezúttal a Vérmezőt mutatjuk be. A ma békés park 1945-ben heves harcok helyszíne volt, sok sebesültet innen szállítottak a Sziklakórházba. A terület fontosságát növelte, hogy ez volt az utolsó hely, ahol az utánpótlást szállító repülőgépek le tudtak szállni.

A háború után szétlőtt járművek borították a teret. Dr. Farkas Elek visszaemlékezései szerint az itt talált roncsokból szereztek alapanyagot a Sziklakórház területén kialakított Vírus Oltóanyagtermelő Intézet berendezéséhez – a repülőgépekben talált alumíniumcsövekből többek között széklábakat készítettek.

DP-28 golyószóró a második világháború idejéből.

A Magyar Királyi Honvédség által használt sisak az 1940-es évekből.

Szovjet aknavető gránát az 1940-es évekből.

Német kötszerek az 1940-es évekből.

Atomfegyverek Magyarországon

Az 1950-es évektől, egyre feszültebbé vált a helyzet a Szovjetunió és az Egyesült Államok között. A harmadik világháború elkerülhetetlennek tűnt, és – mint a Varsó Szerződés tagja – ebből hazánk sem maradhatott ki. Magyarország egyes tervek szerint Észak-Olaszországot vagy Bajorországot támadta volna további kommunista államokkal együttműködve.

Természetesen a nyugati NATO országoknak is voltak hasonló elképzeléseik arra az esetre ha a fegyveres konfliktus elkerülhetetlennek bizonyult volna. Ezeket a hadműveleteket mindkét fél kisebb-nagyobb nukleáris fegyverekkel egészítette volna ki, akár sűrűn lakott területeken is. Szerencsére sosem került erre sor.

Hidegháborús plakát – „Együtt a szocializmus és a béke védelmében”

Nukleáris fegyverek pusztítóhatásának összehasonlítása.

W-88 Trident típusú nukleáris robbanófej hatása Budapest felett.

Lehetséges atomcsapások helye, egy USA által készített 1956-os hadműveleti terv alapján.