Az 1956-os forradalom, ahogy a Sziklakórház szemtanúi látták

Az 1956-os forradalom kezdetekor az ekkor titkos létesítményként kezelt Sziklakórház is megnyitotta kapuit, Dr. Máthé András vezetésével. Helyettes főorvosa, akárcsak a II. világháború idején, Dr. Seibriger András volt. Az orvosok munkáját a közeli védőnőképzőből érkező önkéntesek segítették.  Az itt dolgozók sok ember életét mentették meg, a forradalom első napjaiban Dr. Máthé egy fejlövéssel beszállított sebesültet műtött meg sikeresen – a sérülést okozó lövedéket az operáció után láncra akasztva a nyakában hordta. Az ellátást önkéntesek, jótékony adományok segítségével sikerült megszervezni.

Vidékről a harcok hírére többen is szállítottak élelmet a főváros egészségügyi intézményeibe – köztük a Sziklakórházba is. A Nemzetközi Vöröskereszt élelmiszeradományok mellett gyógyszerrel, kötszerrel és véradással is segítette a gyógyítást.

Dokumentum dr. Boros Vida munkájának felfüggesztéséről

Dr. Máthé András, a Sziklakórház főorvosa 1956-ban.

Dr. Seibriger András, a Sziklakórház helyettes főorvosa 1956-ban.

Önkéntes ápolónők az Állami Védőnőképző Iskolából

Az Állami Védőnőképző Iskola tablója

Lobmayer Kornél lelete Dr. Máthé András aláírásával.

“A Szikla” Díj

 

Látogatóink gyakran kérdezik meg tőlünk, hogy tartjuk-e a kapcsolatot a Sziklakórház történetének szemtanúival. Abban a kivételes helyzetben vagyunk, hogy sok embert sikerült fellelni és megszólaltatni, akik itt, ebben az intézményben vészelték át Budapest ostromát, illetve az 1956-os forradalom heteit. Az ő együttműködésüknek is köszönhető, hogy a háború tapasztalatát személyes nézőpontból is be tudjuk mutatni.

Intézményünk élő kapcsolatot tart fenn velük, illetve leszármazottjaikkal, és az embertelen időkben is humánus, sok esetben önfeláldozó tevékenységük iránti tisztelet kifejezésére alapította „A Szikla” Díjat, aminek átadása 2016 óta minden évben megrendezésre kerül.

Az 1956-os forradalom szemtanúi a Sziklakórházban.

Az Eckahrdt család látogatása – lányuk 1956-ban a Sziklakórházban született.

Horthy Istvánné Edelsheim-Gyulai látogatása.

Szabó Sarolta ápolónőként dolgozott a kórházban 1956-ban.

Hogyan lehet eltakarítani a sugárszennyezést?

Amikor 1898-ban a Curie házaspár elsőként kimutatta, hogy egyes anyagok radioaktívak lehetnek, még nem sejtették, hogy milyen szörnyű következményei lehetnek ennek a felfedezésnek. Maga Marie Curie is saját munkája áldozata lett, a sugárzás káros hatásai miatt hunyt el.

Ennek ellenére, a rádiumot vagy egyéb radioaktív anyagokat tartalmazó árucikkek egészen az 1950-es évekig népszerűek maradtak, mivel az általuk képviselt veszélyt nem, vagy csak alig ismerték el. A hidegháború idején ez azonban megváltozni látszott, és szerencsére – részben a radioaktivitás maradandó szennyeződést okozó hatása miatt – nem vetettek be élesben nukleáris fegyvereket. Sajnos így is több alkalommal szükség volt sugármentesítésre a történelem folyamán, mivel számos baleset előfordult atomfegyverekkel, erőművekkel, vagy egyéb sugárzó anyagokkal.

Haszonállat mentesítése gyakorlat folyamán, az 1960-as években.

Városi mentesítési gyakorlat, az 1960-as években.

Polgári védelmi oktató diafilm, az 1960-as évekből.

Radioaktív veszélyt jelző tábla.

Szennyezett területet jelző kendő, magyar és orosz felirattal.

Polgári védelmi oktatásokon használt gombafelhő formájú lámpa.

Arisztokraták a Sziklakórházban

A Horthy-korszak a magyar arisztokrácia utolsó aranykorának tekinthető, amikor még hatalmas kúriákban élhettek, éjszakánként bálokba járhattak, és élhették a kiváltságosok életét. Azonban a kommunizmus idejében gyökeret vert kizsákmányoló nemes egyoldalú képe, a valóságban jóval összetettebb volt. Számos előkelő származású személy használta vagyonát jótékonykodásra.

A reformkorból temérdek példát ismerünk arra, hogy bizonyos fontosnak vélt ügyeket magánszemélyek pénzügyileg támogatnak, és ez a szokás később a XX. század folyamán is megmaradt. Az első és második világháború idején a fiatal urak sok esetben önként jelentkeztek katonának, a hölgyek pedig egészségügyi szolgálatra. Jó példa a magyarországi Önkéntes Vöröskeresztes Szolgálat megszervezője, Apor Gizella bárónő, akinél a videóban említett nemes kisasszonyok is tanultak.

Edelsheim-Gyulai Ilona meglátogatja a frontot

Edelsheim-Gyulai Ilona a Sziklakórház nyitóünnepségén

Edelsheim-Gyulai Ilona újra a Sziklakórházban 2010-ben

Andrássy Ilona a Képes Krónika címlapján

Andrássy Ilona egy lengyel menekülttábor konyháján

Széchényi Ilona Vöröskeresztes önkéntes ápolónői bizonyítványa

Mi marad egy atomtámadás után?

1945 elején még az atombombákat fejlesztő tudósok sem tudták, hogy pontosan milyen hatása lesz az általuk létrehozott új csodafegyvernek. Az első nukleáris teszt – az úgy nevezett Trinity kísérlet – folyamán a résztvevők nem is voltak biztosak abban, hogy sikeres lesz a robbantás.

1945 július 16-án azonban a Gadget nevű implóziós plutóniumbomba sikeresen működésbe lépett, és végrehajtotta az első nukleáris robbanást a világon. A kísérlet vezetője, Robert Oppenheimer később így írta le az eseményt: „Tudtuk, hogy a világ már nem lesz többé ugyanaz. Néhányan nevettek, néhányan sírtak, legtöbben azonban csöndben voltak. Eszembe jutott egy sor a hinduk szent írásból, a Bhagavad Gita; ’Most én lettem a Halál, a világok pusztítója.’ Úgy gondolom, hogy így vagy úgy, de mind ezt érezhettük akkor.”

A Hirosimára ledobott atombomba, a Little Boy.

A Nagaszakira ledobott atombomba, a Fat Man.

Hirosima látképe az atomtámadást követően. Középen az Ipari Kiállítási Csarnok romjai.

Összeolvadt pénzérmék Hirosimából.

Megolvadt rózsafüzér Nagaszakiból

Az illesztések mentén megolvadt felületű tetőcserép Hirosimából.

A szovjet lángszórózás legendája

A második világháború a XX. századi történet egyik legpusztítóbb eseménye volt, amely már nem csak egy-egy ország vagy terület elfoglalását tűzte ki célul, hanem sok esetben egyes kultúrák teljes megsemmisítését is.

Jól ismertek a tengelyhatalmak – Németország, Japán vagy éppen Magyarország – szisztematikus pusztító hadjáratai, de természetesen a folyamatos életveszélyben élő katonák is öntevékenyen végrehajthattak szörnyűségeket. Ezek a kegyetlenkedések minden oldalon előfordulhattak, a több éves háború bárki idegeit felőrölhette vagy éppen előhozhatta deviáns viselkedését. A szovjet Vörös Hadsereg katonái hírhedtek voltak fegyelmezetlenségükről és a megszállt országok lakosai ellen elkövetett kegyetlenségekről. De vajon mennyi ténylegesen igaz mindebből?

Megerősített óvóhelyek a vári barlangrendszerben, az 1940-es években.

A Sziklakórház I. számú kórterme az 1944-es nyitóünnepségen.

Friedrich Born, a Nemzetközi Vöröskereszt magyarországi delegáltja a II. világháború idején. Jelenlétével védte a Sziklakórház semlegességét.

Szovjet lángszórós katona a II. világháború végén.

Korabeli dokumentum részlet, amely említi a Sziklakórház július 1-i zárását és annak sértetlenségét.

Élelmiszerellátás a Sziklakórházban Budapest ostroma során 1944/1945

 

A második világháború idején a totális háború senkit sem kímélt, legyen katona vagy civil. A hátországot is hamar elérte a spórolás, a jegyrendszer, majd az éhezés is. Egy-egy nagyobb város elhúzódó ostroma idején a lakosság teljesen elszakadhatott a külvilágtól, és vele együtt a vidékről érkező élelemtől. Leningrád hírhedt 872 napos blokádja alatt közel másfél millióan hunytak el, nagyrészt éhezés miatt.

Budapest 1944-45-ös ostroma idején az emberek túlélése sok esetben saját leleményességükön múlott. Akinek volt élelme bármit kérhetett cserébe, és így hamar cserekereskedelem alakult ki a lakosság körében, vagy akár a kétségbeesett katonákkal is. Sajnos azonban így sem élhette meg sok a fővárosban élő az ostromot: a lakosság veszteségét 37-38 000 főre becsülik.

Ételszállítmány érkezik a Sziklakórházba, 1944-ben.

Alapvetően nem volt célja a konyhának a főzés, Budapest ostroma alatt mégis szükséges volt.

Élet a Sziklakórház konyháján, 1944-ben.

Ahogy minden felszerelést, az étkészletet is a János Kórházból hozták.

A János Kórházból érkező élelmet hasonló ételhordókkal hozták a Sziklakórházba, ahol csak melegítették és porciózták azt.

Jégszekrény az 1950-es évekből. A hűtéshez valódi jeget használt.

VIRTUÁLIS MÚZEUM: A gázálarc működése

 

A gázálarcok kialakulását legtöbben az első világháború poklához kötik, azonban ezek már hamarabb is megjelentek a különböző veszélyes területen dolgozók védelmére. Biztos ismerik a 1347-52 között zajlott nagy európai pestis járvány idején csőrős maszkot viselő orvos képét, amely – bár nem szándékosan – egy kezdeti légzésvédelmi eszköznek tekinthető. A XIX. század folyamán a bányászok és tűzoltók körében kezdetek el megjelenni az első célirányos védelmet nyújtó álarcok.

Katonai célú elterjedésük valóban az első világháború alatt megjelenő különböző vegyi fegyverek megjelenésének köszönhető, és használatuk hamar a civil lakosság számára is elkerülhetetlennek látszott. A hidegháború alatti nukleáris tömeghisztéria rövid időre a háztartások alapvető felszerelési tárgyává tették a gázálarcokat, ma azonban szerencsére újra csak egyes munkakörök jellemző eleme lett.

Korábban a Magyar Néphadsereg használta ezt az 51M típusú gázálarcot.

Légoltalmi mentőtáska az 1940-es évekből.

A Sziklakórházat 1958 és 1962 között kibővítették, például a szellőzőrendszert ezzel a kémiai szűrőrendszerrel.

Gázálarc helyes felhelyezését oktató plakát az 1940-es évekből.

A videóban is látható gázálarc működési elve, korabeli oktató plakáton.

Gázálarcok karbantartására oktató korabeli plakát.

Egy orvos hagyatéka: Dr. Seibriger András sebész

 

A második világháború és az 1956-os forradalom a köztudatban ritkán kapcsolódik össze – pedig időben nem is állnak olyan távol egymástól. Budapest ostroma után mindössze 11 év telik el, és újra lángokban áll a város – a harcokkal sok esetben ugyanazoknak az embereknek kellett szembenézniük, akik megélték a háború poklát.

Közéjük tartozott dr. Seibriger András is, aki fiatal sebészként, frontszolgálat után került 1944-ben a Sziklakórházba, majd 1956-ban újra visszatért, hogy segítsen a sebesülteken. Mind a két alkalommal helyettes főorvosként dolgozott a földalatti intézményben. Sajnos a harcok elmúlta sem hozott békét: Seibriger Andrásnak a politikai üldöztetéssel is szembe kellett néznie. Ő azonban mindvégig kitartott hivatása mellett. 1956-ban a családja kérlelte, hogy meneküljenek külföldre, ő azonban csak annyi mondott:

„Glédiszkém te mehetsz, én nem megyek el. Nekem itt a Hazám, várnak a betegeim, és a Sziklakórháznak szüksége lehet rám bármikor.”

Seibriger András fiatal lovassági tisztként

Karácsony a Szent János Kórházban, valamikor az 1940-es években (Seibriger András, balról az ötödik a hátsó sorban)

Dr. Seibriger András vöröskeresztes védelmi dokumentuma

Gyógyszerészeti mérleg

Különböző gyártmányú fecskendő tűk

Jódtartalmú pasztillák. Csak orvosi előírás szerint használandó!

A Sziklakórház és a Várnegyed ostroma 2

Folytatjuk a Várnegyed ostromához kapcsolódó helyszínek felfedezését – ez a városrész többek között azért is volt különleges helyszín, mert itt működtek a legfontosabb kormányzati szervek: Horthy a palotában székelt, itt állt a Külügy-, a Pénzügy-, a Honvédelmi- és a Belügyminisztérium is. Ez a funkció indokolta, hogy megfelelő védelmi rendszert alakítsanak ki a Várhegy barlangrendszerének felhasználásával, beleértve egy bombabiztos kórház kialakítását is.

A mai Sziklakórház területén elsőként a „K” jelű légoltalmi riasztóközpontot, illetve a hozzá kapcsolt segélyhelyet nyitották meg, amit a budai városháza felől lehetett megközelíteni. A Várnegyed központi szerepe a németek számára is fontos volt, ők is itt rendezték be saját intézményeik székhelyeit.

A „K” jelű riasztóközpont – a Légoltalmi Liga tagjai teljesítettek itt szolgálatot.

Részlet a Sziklakórház Budapest ostroma kiállításából.

Ellátás a harcok idején- részlet a Sziklakórház Budapest ostroma kiállításából.

Részlet a riasztóközpont kiépítésére vonatkozó tervekből.