A háború valódi arca szemtanú szemmel

„Szerettem a hazámat, szerettem az életet, és vágytam a szabadságra. Ezért mentem el 1956. október 23-án a felvonulásra.”
Évadzáró rendezvényünk keretében, 2018. május 30-án azokat a szemtanúkat mutattuk be, akik kiemelten járultak hozzá a Sziklakórház történetének feltáráshoz és megőrzéséhez. Közreműködésük óriási segítség volt a múzeum dolgozóinak, hiszen a történészi kutatómunkának fontos eleme, hogy megismerjük mindazok személyes emlékeit, akik a kórház működése alatt, a második világháborúban, vagy az 1956-os forradalom idején a Sziklakórházban tartózkodtak. A válogatott szemtanúi visszaemlékezésekből összeállított vetítést követően pedig Bácskai Endre személyesen mesélt az 1956-os forradalom alatt a Sziklakórházban szerzett élményeiről.

Bácskai Endrét 1956. október 23-án érte térdlövés, és rögtön kórházba szállították. Sérülése miatt november 4-én a szovjet csapatok begyűjtötték, és a Sziklakórházba vitték. Sokáig nem tudta, hol van, egy dologban azonban biztos volt: forradalmárként innen börtönbe vezet az útja. Bácskai orvosai engedélyezték neki, hogy minden nap fél órát a friss levegőt töltsön, így a rokonoknak lehetőségük nyílt a megszöktetésére. Bácskai Endre a mai napig az ’56-os Szövetség oszlopos tagja.

75 év az atombombák árnyékában

„Az Atomtudósok Hírmondója (Bulletin of the Atomic Scientists) 2018 elején arról tudósított, hogy a Végítélet Óráját („Doomsday Clock”) éjfél előtt 2 percre állították, mintegy jelezve, hogy milyen közel állunk egy atomháború kirobbanásához. Utoljára 65 évvel ezelőtt, 1953-ban állt ilyen közel éjfélhez ez az óra. Ugyanakkor a Hidegháború végén, 1991-ben, egészen 17 perccel éjfél előttre sikerült visszaállítani ezt a legendás órát. Hogy vesztettünk el 14 értékes percet az elmúlt 27 év alatt? Elveszíthetünk-e többet? Akár csak egy további fél percet is?”

2018. április 3-i vendégelőadónk, Dr. Lévai Péter fizikus, az MTA Wigner Fizikai Kutatóközpont főigazgatójának, az atombomba elmúlt 75 évéről szóló előadása átfogó képet adott arról, hogy mely események láncreakciója eredményezte napjaink egyik gyakran feltett, de valójában csekély értelemmel rendelkező kérdését: A ma hadrendben lévő atombombákkal hányszor lehetne elpusztítani a Földet?

Főigazgató úr, előadásában, e láncszemekhez nemcsak meghatározó, de kevésbé széles körben ismert történelmi eseményeket is hozzáillesztett, amivel nem csupán megtámogatta az ok-okozati összefüggések megértését, de összhangba is hozta az előadás fizikai és történelmi szálait. Köszönjük dr. Lévai Péternek az érdekes előadást, és hogy sűrű elfoglaltságai ellenére is volt szíves elfogadni meghívásunkat, illetve minden kedves résztvevőnek, hogy eljöttek.

Akkor van baj, ha nem félsz.

„Maga a valóságban ilyen pici? És mégsem fél ezekben a veszélyes országokban? Az elmúlt tizenöt évben sokszor szegezték nekem ezt a kérdést. (…) nem fért a fejembe, miért gondolja bárki, hogy a háborús terepeken nem szoktam félni. Természetesen félek. Amikor ezt elmondtam a gyanútlan kérdezőknek, csalódottságot láttam az arcukon. Mintha elloptam volna tőlük egy illúziót.”

2018. február 8-i kulturális rendezvényünk meghívott vendégelőadója Al Ghaoui Hesna, Prima Primissima díjas újságíró, szerkesztő, riporter volt. Ilyen összetett előadásból gondolatot kiemelni csak nehezen lehet: Hogyan követheti két ártatlan kislány borzalmas halálát egy megrendítő tanúságtétel? Szemléletmóddal. Al Ghaoui Hesna az elmúlt években több mint húsz országból, számos háborús övezetből tudósított. A válságövezetekben töltött idő alatt, a félelem pszichés és fizikai hatásaival kapcsolatosan gyűjtött tapasztalatai komoly hatást gyakoroltak rá, ezért elkezdett alaposabban is foglalkozni a témával. Frontvonalakon harcoló katonák, rettegő civil lakosság, más újságírók-kollégák, illetve saját élmények is – mind-mind értékes tapasztalatoknak bizonyultak. Tapasztalatairól, élményeiről, kutatásairól és interjúiról könyvet írt Félj bátran címmel, amit az érdeklődők megvásárolni, illetve dedikáltatni is tudtak az előadást megelőzően, vagy utána.

Köszönjük Al Ghaoui Hesnanak az izgalmas előadást, a résztvevőknek pedig a kitüntető figyelmet!

Kémek és Kémfogók a Hidegháborús Magyarországon

2018. január 25-én sikeresen lezajlott a Sziklakórház Atombunker Múzeumban a 2018-as év első kulturális rendezvénye Kémek és Kémfogók a Hidegháborús Magyarországon címmel. A Sziklakórház programján, a nagy érdeklődésre való tekintettel, második alkalommal szerepelt ez a rendezvény. Előadóink – Rimner Gábor egykori mesterkém, és Rohánszky Mihály, aki az elhárításnál dolgozott – lebilincselő párbeszéddel repítették vissza a jelenlévőket a hetvenes-nyolcvanas évekbe. Személyes történetekkel, filmbevágásokkal, korabeli eszközökkel, interaktív módon mutatták be a jelenlévőknek, hogyan zajlottak az akkori hírszerzők, illetve az akkori kémelhárítók mindennapjai.

Első kézből hallhattunk Rimner Gábor gyermekkoráról, beszervezésének körülményeiről, illetve motivációiról és érzéseiről. Izgalmas részleteket tudhattunk meg kiképzésével, majd működésével kapcsolatban is, amihez kapcsolódóan Rohánszky Mihály bemutatta, milyen eszközellátottság volt jellemző akkoriban. Láthatatlan indigóval írt üzenetek, részletekbe menően aprólékos borítékolás, 1,5 mm-ig lekicsinyített A4-es dokumentumok, tűzifa küllemű tároló szerkezetek – a kreativitás létfontosságú képességgé vált mindkét fél működésében.
Rimner Gábor és Rohánszky Mihály beszélgetése a Szovjetunió és az Amerikai Egyesült Államok titkos küzdelmének kereszttüzében lévő hidegháborús Magyarország letűnt, de hús vér valóságának egy fontos emléke, amikor valódi kémek és valódi elhárítók egész hada működött a háttérben titkos információk után kutatva.

Köszönjük Rimner Gábornak és Rohánszky Mihálynak az izgalmas előadást, beszélgetést, illetve a közönségnek a részvételt és a kitüntető figyelmet!

Kecskeméti háziorvos a dzsungelben

2017. május 10-i vendégelőadónk Dr. Jakkel Anna, kecskeméti háziorvos, a Magyar Afrika Társaság önkéntes missziós orvosa, egy rendkívül elgondolkodtató előadás keretében beszélt afrikai missziós élményeiről. Mély tartalomnak és őszinte érzelmeknek lehettük szem- és fültanúi.

A már felfedezett számos kapcsolódási pont és összecsengés közül – ami Dr. Jakkel Anna doktornő missziós orvosi tevékenysége és a Sziklakórház között fellelhető – múzeumpedagógus kollégánk fogalmazott meg egy rendkívül lényegeset az előadás után. Dr. Seibriger András volt az egyedüli olyan tagja a Sziklakórház egészségügyi személyzetének, aki a kórház mindkét működése alatt a szükség szolgálatába állt. Bár második alkalommal, az 1956-os forradalom idején disszidálni készült családjával, mégis úgy döntött végül, hogy Budapesten marad – komfort zónán kívül marad. Mert nem elég látni, hogy szükség lehet ránk, késznek kell lenni vállalni a feladatot.

Dr. Jakkel Anna is kész volt vállalni a feladatot – kimozdult abból a fajta kényelemből, amiben mind élünk, akik csak hírből ismerjük azon térségek lakóinak mindennapos küzdelmeit, ahova a Doktornő elkalauzolt minket szerda este. Nehéznek tűnhet elhagyni a vezetékes ivóvízhálózatot, a minden sarkon fellelhető gyógyszertárat – talán nem is alkalmas erre mindenki. A Doktornő azon orvosok, ápolók, lehetséges önkéntesek előtt lebeghet példaként, élményei és tapasztalatai azoknak nyújthatnak segítséget, akikben már megszületett a vágy, hogy a szükség szolgálatába álljanak, de még nem tették meg az első lépést.
A rendezvényt keleti afrikai zenei bemutatóval zártuk. Hálásan köszönjük az előadást a Serengeti Troupe zenekarnak! Köszönjük a Doktornőnek az előadást, a résztvevőknek pedig hogy eljöttek!

A Kádár-rendszer manipulációs technikái a reklámokon keresztül

2016. szeptember 21-én Szári Norbert történész tartott előadást a Kádár-rendszer manipulációs technikáiról a korszak emblematikus reklámjainak tükrében.

A legvidámabb barakk politikai, társadalmi jellemzőinek, rövid, de annál átfogóbb történelmi áttekintése után következtek a várva várt reklámok és a hozzájuk kapcsolódó elemzés a mögöttes tartalomról, a pártvezetés kimondott vagy épp kimondatlan szándékairól, valamint a reklámfilmek alkotóinak küzdelmeiről.
Kiderült, hogy az anyagi és technikai lehetőségek szűkössége, a cenzúra és öncenzúra béklyói szerencsére nem tudták letörni a készítők kreativitását. Ahogy az írók, újságírók ösztönösen és tudatosan is megtanultak a sorok közt üzenni, úgy csempészték a reklámfilmesek finom, de ma is ható társadalomkritikájukat, mélyebb mondanivalójukat a sokszor együgyűnek vagy a rendszer számára oly ártatlannak tűnő hirdetéseikbe.

Köszönjük a fordulatos előadást, ez tényleg az a téma, amit nem lehet megunni…

Orvosok a terepen II.

2016. július 1-jén Dr. Késmárky András gyermeksebész tartott előadást a DEKOM, a Debreceni Egyetem Különleges Orvos- és Mentőcsoportjának létrehozásáról, felépítéséről, tevékenységéről.

„2005 karácsonyán Indonézia, Szumátra szigetét ért földrengés és szökőár hozta össze azokat a segíteni akaró embereket, akikkel megalapíthattuk a Debreceni Egyetem orvos-csoportját. A segíteni vágyás mellett fontos szempont volt a szakmaiság, a felszerelések minősége és a barátság. Igen, a barátság, hiszen akik együtt dolgozunk, a mindennapok problémáiban, örömében közösen osztozunk, egymást istápoljuk, néha egymás támaszai vagyunk.”
És valóban, az önzetlen tenni akarás, a legnehezebb körülmények közt is kitartó pozitív szemlélet, a probléma felkutatása és a megoldások keresése nem „csupán” egy összetartó, elhivatott csapatot hozott létre, hanem egy önmagát finanszírozó, a gyógyításon túl is számtalan formában segíteni képes komplex rendszert. A DEKOM filozófiájának alapja ugyanis, hogy a szegénység, a kilátástalanság, a rászorultság egyetemleges, megoldása vagy legalább enyhítése elképzelhetetlen segíteni akaró és tudó emberek, civil szervezetek aktív közreműködése nélkül úgy Nepálban, mint Magyarországon
Ennek jegyében az Egyesület missziós munkái mellett hazánkban is „keresi a bajt” a szó legnemesebb értelmében, és ahol megtalálja, ott segít, ahogyan csak kell és lehet. Például a hajdúsági tanyavilág zömmel idős lakói számára sokszor életmentő lehet az a GPS koordináta-rendszer, melynek segítségével a mentősök hamarabb és könnyebben találják meg a segélykérőt.
Az ugyanebben a régióban rendszeresen végzett szűrőprogramok, ételosztások, gyermek-és ifjúságvédelmi projektek szintén a legelesettebbek, az állami ellátórendszeren részben vagy egészen kívül rekedt emberek sokszor egyetlen támaszát jelentik, ez pedig nem csupán a fizikai túlélés szempontjából fontos, de a kilátástalanság, az elhagyatottság bénító érzését is képesek csökkenteni.

Az előadást megelőzően az ELTE Egyetemi Koncertzenekarának négy tagja örvendeztette meg a közönséget Benjamin Britten Simple Simphony című darabjával.  Első ízben, de messze nem utoljára csendültek fel klasszikus zenei dallamok a Sziklakórházban, csodálatos élmény volt minden résztvevő számára. A vonósnégyes tagjai: Kollár Edit (hegedű), Cselényi Eszter (hegedű), Meiei Mónika (brácsa), Nagy-Borsy Blanka (cselló).

Szeptembertől újra várunk minden érdeklődőt az Orvosok a terepen következő előadásain, valamint számos más kulturális rendezvényünkön, melyekről ismét a honlapon és a Sziklakórház Atombunker Múzeum Facebook oldalán tájékozódhatnak!

Orvosok a terepen I.

2016. június 17-én sikeresen lezajlott az Orvosok a terepen című előadássorozatunk első előadása, mely keretében Dr. Nemes János beszélt missziós munkáiról.

A több mint húsz éve gyermekkardiológusként dolgozó Dr. Nemes János elgondolkodtató és magával ragadó módon mesélt missziós munkáiról, melyek során alkalmanként hat héten keresztül gyógyította a rászorulókat egy német szervezet, az Orvosok a Harmadik világért nemzetközi önkéntes orvos-csoport tagjaként. Megrázó és felemelő fotók, valamint a hozzájuk kapcsolódó történetek repítették el a közönséget a világ legszegényebb tájaira, Kalkuttától Caracasig, Kolumbiától a Fülöp-szigetekig, melyeket a világ számos pontjáról érkező önkéntes orvosok próbálnak egy kicsit élhetőbbé tenni. Köszönjük doktor úrnak az izgalmas előadást, csakúgy, mint a lelkes és aktív részvételt a közönségnek!